Január 28

Mivel a hétre 'betegszabadságot' vettem ki, van elég időm a blog írásra. Szar, mert éppen javában megy a farsangi próba az iskolában, és félek is, amiért nem fogom tudni begyakorolni majd a többiekkel, de nem érdekel. Szükségem volt pihenésre. 

Nagy buzgósággal számolom visszafelé a napokat a nyári szünetig. És, hogy őszinte legyek nem a nyári szünetet várom. Hanem a tavaszt. Várom, hogy mindent beborítson a nap melengető sugara, várom, hogy mindenhol érezzem a virágok illatát, halljam a madarak énekét. Várom, hogy várakozással töltsön el a tavasz. Hogy várjam a közelgő nyári szünetet, de már ne olyan nyomasztó legyen az egész, mint télen. És őszintén.. Egyáltalán nem tudom mit várok el a nyári szünettől. 

Már nem olyan lesz mint a tavalyi. 

Lezártam magammal az exxel kapcsolatos korszakomat. Köszönöm neki, hogy rájöhettem, valójában milyen is ő, hogy a sok szenvedés véget ért, hogy át adhattam valaki másnak, aki cipeli helyettem. Remélem, lesz egyszer olyan az életében, hogy napokat vár egy üzenetre, és nem kap semmit, csak azt a leszarom érzést fogja érezni, és azt, hogy hülyének nézik. Eljön egyszer ez is. :)

Január 25

2 hét kihagyás után, újra rászántam magam a blogírásra. Ha nem írnám, akkor mit olvasnék majd vissza 2015 szilveszterekor? A dolgokat könnyen elfelejtem.. Arra sem emlékszem mit ettem tegnap vacsorára. (Ha ettem egyáltalán valamit...) 

Őszintén szólva 2 hét alatt nem történt semmi, de mégis sok minden. A semmi jelentette a mindennapi fáradtságot, korán kelést/korán fekvést, olvasást, tanulást. Már a mindennapi részemmé vált, hogy hétfőn is optimizmussal kelek, mondván '5 nap és megint hétvége', és ezt előszeretettel osztom meg reggelente a barátaimmal is. Általában a hét gyorsan eltelik, köszönhető ez az órarendemnek is, hiszen elég jól kivan alakítva. Hétfő könnyű, egy szempillantás alatt eltelik, kedden egy hosszú nap, csak ki kell bírni, szerdán első 2 óra úszás, utána 2 magyar, amit még szeretek is, és még 3 aránylag könnyű óra. Csütörtökön már a tipikus: 'Holnap péntek' érzés, pénteken meg egyenesen mosolyogva kelek. 

Tegyük hozzá, hogy a hét kibírásában nagy szerepet játszik új kiszemeltem, egy osztálytársam szerepében. 2 hét alatt teljesen sikerült kivernem az exet a fejemből, és teljesen magamra fókuszálnom. Igyekeztem elfelejteni, amiért órási pacsi nekem, hisz sikerült. Most csak egy tapló parasztnak tartom, de ismerem magam. Elég ha hozzám szól, és a véleményem megváltozik. 

Akkor bővebben az Osztálytársról.

 Szép kékes szem, szőkés haj, kigyúrt test, tökéletes has. Én csak úgy becézném: 'Az elérhetetlen'. Szeptember óta ismerősöm a közösségi oldalon, nem emlékszem ki jelölt be kit, de szerintem ez teljesen lényegtelen. Azóta rengeteg ilyen oldalon követjük egymást. 1-2 hónapja már lájkolgatjuk egymás képeit. Örülnék is neki, ha nem minden második csajnál csinálná ugyanezt. Így viszont teljesen átlagos dolognak tartom. Szégyen.. 5 hónapja osztálytársam, de pár mondatnál nem jutottunk többre. Az meg ugye teljesen ki van lőve, hogy én kezdeményezzek. Beszari vagyok az ilyenekhez. Ha leül mellém levegőt is elfelejtek venni, nemhogy még beszélgessek vele. Néha még a képeit sem tetszikelem vissza, nehogy mániákusnak higgyen:D

Utálom a romantikát, hányhatnékom van az összes romantikus filmtől, vele mégis lennének elképzeléseim.

Mindjárt 11 óra. Szörnyen nézek ki. Olyan meggyötörten, és magányosan. Ha holnap nézni is akarok ki valahogy, ahhoz föl kell kelnem 6-kor. Azt nem tudom, hogy fogom ezt elérni, mert még se bepakolva, se a ruhám előkészítve, se a körmöm kifestve, és csak a zöld kopott körömlakk van rajta. Hajaj. Mi vár még rám holnap... 

Január 11

Nincs is jobb annál, amikor 5 órakor a disznó visítására kelsz föl, aztán próbálsz visszaaludni, de az állat unokatestvéred viccesnek érzi, ha hajnalban beleugrik az ágyadba, és elkezd téged rázni, mintha csak egy halott embert akarna visszahozni, az élők világába. Hiába küldtem el melegebb éghajlatra, Alsóretkes környékére, nem tágított. Úgy üvöltött, hogy 'KELJÉL FELFELÉ', mintha csak ölni akarnák. Megadtam magam, kócos hajjal, beesett szemmel másztam át egy másik szobába, bízva abban, hogy ott még aludhatok 1-2 órát, úgy sem kell mit csinálnom. Arra való a kint lévő 5 férfi. Természetesen egy percet sem tudtam aludni, mert valaki mindig hozzám szólt. Hol Keresztanyu, hol Mama, hol pedig Anya. 

8 órára sikerült elérniük, hogy felöltözzek, valami normális ruhába, ami nem a pizsamám. Bezzeg amikor készen lett a hagymás vér. Egyből nem kellett könyörögni, hogy menjek enni. Mentem én magamtól is.

A nap jól telt, 9-re megérkezett a drága legjobb barátnőm, akinek valami csoda folytán sikerült felkelnie 11 előtt. Én voltam a fotós, millió képet készítettem. Amíg kint folyt a munka ( 2 disznót levágni nem könnyű ), beüzemeltem a zenét. Hatalmas decibellel üvöltött a hangfalakból Martin Garrix, Taylor Swift, Ariana Grande, Aron Chupa, Iggy Azalea... etc.

Mondanom sem kell, végig karaokeztam a délelőttöt, a vendégek, és a családom legnagyobb örömére. Jó, pár hármas után, már mindegy volt, hogy hülyének néznek-e.
Rengeteg videó készült, amit ahogy csak tudtam töröltem az unokatesóm telefonjából, mielőtt még nyilvánosságra hozná őket. Nincs szükségem egy Segítség Youtube sztár lettem magyar, élő verzióra. 

Délután, miután barátnőmmel megpakoltuk a hasunkat pár finom, parasztos kajával, elmentünk sétálni, és megkértük az exemet, hogy jöjjön már el velünk cigit venni. Azt mondta legyünk a vasútállomáson, mert a következő vonattal jön. Nem az én életem lenne, ha ez így is történt volna. (Természetesen). Így miután ő jó pár barátjával lelépett kocsival, faképnél hagyva minket, az egyik boltnál szívtunk el egy cigit, feszültség levezetés képpen. 

Ha 2015 így folytatódik, akkor komolyan mondom, megbolondulok.
Holnap iskola, negyed 10 van, se bepakolva, se tanulva. Mint egy depressziós panda, úgy ülök itt, süteményt zabálva, kóla társaságában, blogot írva. 

Ó drága év... Mit tartogatsz még a számomra?

Január 10

Szombat. Éreztem, hogy ez a nap egyhamar elrepül. Fél 10-kor keltem, és őszintén szólva nagyon jólesett egy kis pihenés, a fárasztó hetem után. A tervem szerint háromnegyed 4-kor uszodába megyek a barátaimmal. Ha belegondolok mégsem különbözik olyan-nagyon a filmtől a valóság, hisz természetesen terveim romba dőltek, és az uszodáig sem jutottam el. Gondoltátok volna? 
Délig punnyadtam a takaró alatt, végül nagy nehezen kivánszorogtam rettentően szeretett és féltett ágyamból. Általában minden hétvégén, a család összegyűlik, és együtt használja ki a hétvégét, ezért nem lepődtem meg Keresztszüleim gúnyos mosolyától, ami tükrözte a fejükben végigsuhanó gondolatot. 'A gyerek átalussza a fél életét..' Ó, hogy mennyit hallom én ezt. Kómás fejjel, karikás szemekkel, pizsamában vánszorogtam végig a folyosón, végül szembekerültem Apával, aki a 'Jó reggelt' helyett, csak ennyit mondott: 'Holnap disznóvágás. Kelsz hajnalban.' Az arcán átfutott egy ördögi mosoly. Az én arcomon egészen más reakció volt észrevehető, ami körülbelül ennyit tükrözött: ' FUCK ' 
1 órára összeszenvedtem magamra, egy vállalható kinézetet, majd összecuccoltam az uszodába. Ami csak szükségesnek látszott, bekerült a táskámba: bikini, törülköző, tusfürdő, sampon, dezodor, parfüm... etc.
Már ott volt az idő, hogy indulunk, amikor a barátnőm közölte, hogy nem engedik. Átmentem hozzá, majd könyörögtünk még egy sort az apukájának, de feleslegesen. Elindultam hát, hogy akkor 4-en folytassuk az uszoda tervet. Már a menesztő bemondta a személyvonatot, és csak 3-an voltunk. Közös döntés alapján, hagytuk inkább a fenébe az egészet, és hazamentünk. A másik barátnőm hazakísért, és megbeszéltük, hogy elmegyünk és sétálunk egyet a faluba.
Vettünk egy tábla csokit, leültünk egy hóval fedett lépcsőre, és a semmibe meredve beleharaptunk a csokiba. 
Jött az ex, és elhívott minket, hogy kísérjük ki az egyik havert a vasútállomásra. Örültem, mert reménykedtem, hogy a tegnapi csókunk után esetleg beszélgethetünk. Amint a srác fölszállt a vonatra, se szó, se beszéd hazament. Ideges voltam, és csalódott, de 1 nappal közelebb voltam a nyári szünethez. A pozitív én, amit újévkor megfogadtam, sehol sem volt. Útközben elhagytam.
Így sírtam 2014 óta először álomba magam.
 Egyetlen reményem maradt. Hogy holnap egy sokkal jobb nap várhat rám. 

Január 9

Pénteki nap, a hétnek a vége felé közeledve is elvoltam havazva, de még ezek mellett is maradt időm a bűntudatra. 2015 tényleg jó hatással lenne rám? De még ezek mellett is az év eddigi legjobbnak mondható napja. Akkor csak sorjában.
Szünet után az első hét mindig fárasztó, de ez még a többin is túltett. Reggel már meg sem lepődtem, hogy karikás szemekkel ébredtem, de ez megszokott. 4 tantárgyból írtunk dolgozatot/cetlit, egyikre sem tanultam. Sosem tudom beosztani az időmet, ebből pedig mindig csak a gondok vannak.
Kémián is dolgozatot írtunk, de mivel általános iskolába versenyekre jártam, és kitűnő voltam, így nem tanultam rá, mert tudtam a középiskolás anyag felét is. Ez könnyen elment volna, ha nem szerencsétlenkedem végig az egész órát. Ki is bírtam volna, ha nem ültetnek be az osztály leghelyesebb sráca mellé. Mikor a tanár kimondta ki mellé ülök, nyeltem egy nagyot, és mint aki meghalni készül olyan fejet vágtam. Miután rekordidő alatt végeztem a dolgozattal, felálltam, és készen álltam kivinni a lapomat, csak aztán szerencsétlen voltam jóvoltából megbotlottam, és csak annyi csúszott ki hirtelen a számból, hogy 'a csudinudiba'. Átkozott legyen a perc, amikor átvettem az őserdőből származó barátnőm szlengjét. Túl sok időt töltök vele.. Rossz hatással van rám. Ez megmutatkozott azon, hogy 34 ember (35 a tanárral együtt), úgy nézett rám, mint aki most szökött a zárt osztályról. Utólag ezen már jót nevetek, de akkor elég égő volt, főleg, hogy a srác is lehajtott fejjel, rázkódó vállal nevetett. Shit.

Boldog voltam, hogy letudtam a hétre az iskolát, mivel a szüleim beleegyeztek a szombati lógásomba. Éljenek a laza szülők, vagy mi. Délután sétálni mentünk a barátnőm, a barátnőm kiszemeltje, akibe még 2014 április közepén szeretett bele, és hatalmas taps, mert a smárig eljutottak. Ott voltam még én, és az exem, akiért azóta is nagyon odavagyok. Ő volt az első komoly barátom, és állandóan látom, nem tehetek róla, hogy akárhányszor találkozok vele, minden perccel egyre jobban szeretem.
Nos.. Négyen indultunk le a sötét, mindent belepő havas játszótérre. Mióta a játszótér létezik, azóta mindig odajárunk beszélgetni, cigizni, inni. /Igen, nem tartozom a jó gyerekek közé/ Mondhatni törzshellyé vált a hely számunkra. Leültem a havas padra, a barátnőm pedig megállt mellettem. A 2 srác pedig leállt... nos... hóembert építeni. 2 srác, akiért a fél falu oda van (nem meglepő, elég jól néznek ki), akik a falu keményei, leálltak hóembert építeni. Te jó ég. :D
Miután megunták, legnagyobb szórakozásuknak azt találták, hogy megfürdetnek minket. Barátnőmmel hátrálni kezdtünk, de nem sok szerencsével jártunk. A barátnőmet letámadta a kiszemeltje, és jó alaposan megfürdette. Nem segítettem neki, mert féltem, hogy engem is megfürdetnek :|. Odajött hozzám az exem, két kezével megfogta az arcom, hogy megmutassa milyen hideg lett a keze a hóember építéstől. Elmosolyodtam, és véletlenül hozzáérintettem a kezem az övéhez, aztán rákulcsolta az ujjait az enyémre. Együtt néztük az állat barátainkat, akik még mindig a hóban ölték egymást. Jót nevettünk. Aztán 'következtem én'. Elengedte a kezem, és hátulról átölelt, majd megkérdezte felkészültem-e. Halkan suttogtam, hogy nem, majd félig hátrafordultam, és ránéztem. Elmosolyodott, és a következő kérdésénél nagyot néztem. 'Mit adsz érte?' Majd megcsókolt. Mondanom sem kell, mosolyogtam mint egy idióta, viszont tudtam, hogy nem szabad beleélnem magam. (Utólag ez jó döntés volt...- részletek: Január 10)

Este már nem volt energiám blogot írni, mert elöntött a fáradtság, és társammá vált a bűntudat. Depressziós hangulatom egy pár perc alatt célba ért, és egész este gondolkodtam. Fájt, hogy egész 2014-ben embereket bántottam meg, akiktől soha nem kértem bocsánatot. Fájt, hogy a szüleim mindent megtettek azért, hogy felneveljenek egy értelmes gyereket, szeretnek, mindig nekem akarják a legjobbat és mindig csak veszekedek velük. Bántott, hogy a nagymamám, aki végigkísérte óvodás koromat, és erőszeretettel vitt mindig el az óvodába, és általános iskolába, amikor alsó tagozatos voltam, én pedig sokszor voltam vele nagyon bunkó. Elgondolkodtam. Mi lesz ha már nem lesznek? Bántott, hogy eldobtam magamtól valakit, aki szeretett. 2014 áprilisában történt, azóta is bánom. Elöntött a bizonytalanság, megingottam. És inkább eldobtam magamtól. Utólag visszanézve, 2014-ben szörnyű döntéseket hoztam, egy valamit azonban nem bántam meg. Hogy megismertem a legjobb barátnőmet. Azóta a barátságunk, kibírt egy kisebb-nagyobb veszekedést, de azóta is ő a nővérem, a második felem, akinek lehet, hogy sosem mondom, de tudnia kell, hogy nagyon szeretem. Ott van, amikor segítségre van szükségem, és ez fordítva is igaz. Ott volt, amikor a legnagyobbakat estem, és felsegített, és egyszer biztos, hogy ő lesz a gyermekeim keresztanyja. Mindent elmondhatok neki, és ő bajtársam. De majd együtt leszokunk a rossz dolgokról. Vagy kitudja... Minden a jövő kérdése. De egy biztos. Boldog voltam.

Január 8

Egy újabb nap telt el 2015-ből. Már a nyolcadik. Fél lábbal kibírjuk már azt a 157 napot nyári szünetig (hétvégékkel együtt). 

Tél van. Mit szeretek legjobban a télben? Azt, amikor vége van. Az egész évszak elnyomottá, fáradttá, és kómássá tesz. Ahogy kilépsz a hidegbe ameddig a szemed ellát, hó lep be mindent, a könnyed kicsordul az arcodba fújó hideg széltől. De tudjátok mikor érzitek azt igazán, hogy tél van? Amikor három nadrágba is úgy érzed magad, mint egy jégkocka. A filmekben teljesen más a tél. Ott mindenki a meleg házból, az ablakon kifigyelve nézi a szakadó havat. De ez csak a filmekben van így. A valóságban ráébredsz, hogy reggel megfagysz, iskolába/dolgozni kell menned, aztán valahogy onnan haza is kell jönnöd.

2. napja járok iskolába, és hiába fekszem le este 10 órakor, minden egyes reggel hatalmas fáradtsággal kelek fel. A szüleim, és a tanáraim mind azt mondják: 'Csak egy dolog van, hogy tanulj' Jó nagy tévedésben vannak, mert abba nem gondolnak bele, hogy nekünk is van szívünk, érzéseink, és el sem tudják képzelni mit élünk át a nap 24 órájában. Lehet, hogy okulnunk kell, hogy elérhessünk valamit az életben, de azért 5 nap a 7-ből nem a legkönnyebb. Szombaton iskola (még folyamatban van a szülők meggyőzése arról, miszerint a lányuk már élni nem bír... Nem tágítanak.. MÉG) 

Aztán ha mégsem jönne be szülői manipulációm, kénytelen leszek iskolába menni, ergo korán kelni, aztán mivel katolikus iskolába járok, vasárnap templomot látogatni, ami szintén korán keléshez vezet. Ha így lesz, akkor hol a marad a hétvégém? Nem-nem. Valamit akkor is kitalálok.. Majd.. Holnap.. Az iskolában.. Órán. Holnap előrukkolok a tervemmel. 

Legnagyobb meglepetésemre ma egy elég jó beszélgetésben lehetett részem az exemmel. Jó érzéssel töltött el, hogy beszélgettünk, úgy éreztem még mindig számítunk valamit egymásnak, ha csak egy nagyon kicsit is.. Mintha mindig visszatalálnánk egymáshoz. Remélem hétvégén esélyem lesz beszélni vele. Mondjuk holnap. Szurkoljatok :)

Szombaton pedig délután uszoda a barátokkal. Remélem összejön a dolog, és nem jön közbe semmi, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. 

Good night everyone. Egy képpel búcsúzom ↓

Január 7

Első nap téli szünet után. Koncentrálóképességem egyenlő volt a nullával. Minden olyan órán, amelyen csak tehettem, aludtam. Közrejátszott, hogy 5:45-kor keltem, mert a korábbi vonattal mentem be Várdába, mert első két óra úszás volt. Úszás után 3 szál cigi egymás után, és mehettünk magyarra. Innentől meg végigaludtam szinte tényleg az egész délelőttöt. Fáradt voltam, úgy néztem ki mint egy félhulla, viszont egész nap gondolkoztam. Úgy összegezve mindenen. 

Mert ha szerelmes vagy valakibe…Akkor nem érdekel már, hogy hogy néz ki. Megismerkedsz valakivel, akiről azt gondolnád hogy “húú ezzel soha nem jönnék össze”, de aztán jobban megismered. Megkedveled. Többet beszélgettek, majd azt veszed észre hogy már minden nap beszélgettek. Amikor nincs veled úgy érzed mintha hiányozna egy részed, és hopp… rájössz, hogy csak így semmiből beleszerettél. És nem a külseje miatt…azért, amilyen. Ezért mondom, hogy nem a külső az, amit megszeretünk egy emberben. Mert az akkor nem igazi szerelem. Az ilyen …felszínes hülyeség..

Mindenki csinál valamit, én csak ülök. Ha eltűnnék, az emberek onnan tudnák, hogy léteztem, hogy a seggem nyoma itt marad ezen a széken. Csinálnom kell valamit. Valami jót, ami kihatással lehet az életemre. De mit? 

Január 6

Január 3 és 6 között szó szerint SEMMI nem történt. Kihasználtam a nyugit, és minden szabadidőmet a Kínos c. sorozat nézésével töltöttem. Sok erőt, és pozitív energiát adott erre az újévre, már az elején. Megtámadott a mámor. Örök hűséget fogadtam Nolan Funk-nak, akit a sorozatban csak Collin-nak emlegetnek. Már a kezdőképernyőm is Ő. Megszállott lennék? Nem. 

Délben kelés kedden, amikor a többi embernek iskola van. - bitch please. 
Előny a katolikus iskolában? Igen. A vízkereszt is ünnepnek számít. Örök hála a sulinak. 

Kikászálódtam az ágyból, gyors farm ellenőrzés, leves evés, felöltözés, egy kis smink és ott tartottam, hogy fél 4. Indulni kellett. Vittem anya munkahelyére kaját, elmentem az általános iskolába a barátnőmért, aki ezek után elkísért a kozmetikushoz.

Kozmetikustól hazafelé jövet ecseteltem legjobb barátnőmnek, hogy milyen ember is akarok lenni. Olyan aki, nem fél felhívni azt aki tetszik neki, hogy lehívja beszélgetni. 
Vivi bíztató szavai öntöttek belém lelket. Így hangzott: 'NA HÍJJAD' 
Ő... Nos igen... Ő a legjobb barátnőm. Hogy honnan szedtem? Egy ázsiai gettó negyedből, a rendőrök már biztos keresik. 
El is kezdtem hívni, aztán ... aztán Vivi megszólalt: 
- Baszki, csak vicceltem 
Na már mindegy volt. Ha kinyomom, visszahív. Ha nem veszem fel, vagy kinyomom hülyének néz. Minden mindegy alapon vártam. És beleszólt..
Hogy mit? Nem tudom, a barátnőm mesélte el utólag.
Mindent összehordtam, de a lényeg annyi volt, hogy jöjjön le beszélgetni a játszótérhez. 
Mondta, hogy nincs otthon /Dögében van/ mondta, hogy majd legközelebb, aztán elköszöntem.
Majd ő is. Idézem 'Szia. Pu..' És véletlenül rányomtam a telefont. IGEN EMBEREK. IGEN. ILYEN KIBEBASZOTT SZERENCSÉTLEN VAGYOK
Aztán a barátnőm megszólalt: úgy szólt a telefonba, hogy 'szia cica'
És még legalább fél óráig csak: 
Én: 'Kajaaaaak azt mondta?'
Vivi: AZT. 

159 nap hétvégékkel együtt NYÁRI SZÜNETIG. Kibírom
Kisses - B

Január 3

A szó, amivel jellemezném: KORI :D
Hetek óta tervezett jégkorcsolyázásunk ezen a napon megvalósulhatott. 
Kár, hogy négyen terveztük - Alexa, Vivien, Valentina, és Én.
És ketten lettünk belőle..  Hát így történt, hogy fél 3-kor legjobb barátnőmmel (Vivivel)  útnak indultunk Záhonyba. 
Jó napnak terveztük, csajosan, nevetgélősen jónak. De így történt? Persze, hogy nem. 
A nap már ott katasztrofális volt, hogy percenként zaklatott a Dobostorta, akit a barátnőm nevezett el. Igazából Lacinak hívták, de a vezetéknevét kicsit kigúnyoltuk. Előfordul.
Helyes srác egyébként. Tavaly (2014) nagyon odavoltam érte. 
Aztán megismertem :D És nem hinném, hogy a hatalmas egója mellett helyem lenne nekem is. Meg a mesében közrejátszik AZ EX. - nagybetűvel. 
11 éves korom hatalmas szerelme. Pulyaszerelem mi? Azért kísért még így lassan a 16. életévemben is.. Nem mintha bánnám. Hülye fejjel még most is meghalok érte. De minek? Azért el kell ismernem, sok mindenen mentünk keresztül együtt. - jártunk, szakítottunk /ezt legalább 3x/, aztán végül 2014 áprilisában búcsút mondtam a dolognak. Aztán nyáron lesmárolt, én a fellegekben voltam. Erre a pillanatra még ma is emlékszem. Nem részletezem, mert hányhatnék a romantikától. Az a pillanat pedig az volt. Egyáltalán nem bántam. 

Erre fogja, és megjelenik Záhonyba, a koripályán. 2 ikerrel. Akik szépek, okosak. És az egyiket még kedvelem is. Na fuck. 
Az egyikkel kézre kulcsolt ujjakkal korcsolyáztak. Ez mi? Szitkozódtam rendesen. 
És ettől a perctől kezdve elhatároztam - pozitív, merész, és büszke ember leszek, aki nem fog félni hozzászólni egy sráchoz.. hozzá... 
Folytatás - > Január 6. 

Kisses - B

Január 1

Másnaposság. Ezzel a szóval jellemezném az újévi kezdésemet. Se nem erős, se nem pozitív, de nekem tökéletes volt.
Tanulság: Soha ne keverj pálinkát borral és vodkával mert abból holtbiztos, hogy hatalmas kóma lesz, még másnap délben is.
Újévi fogadalom: Leszokás a cigiről. Ja. Újév hajnalán, a kezemben a cigivel esett le, hogy rágyújtottam. Hát. Erről ennyit. 

Éjfél előtt: Hatalmas tánci-tánci Vivivel, Sanyival meg a bandával. Mi a jó abban ha van egy félig részeg unokatestvéred? Hogy ad piát.
Normál esetben nem adott volna, de hát már azt se tudta fiú-e vagy lány.
A szilveszter nem a berúgásról szól. Nekünk sem arról szólt. Inkább csak egy problémás 2014 lezárása. Hogy jön ide a pálinka? Úgy, hogyha nem akarod, hogy egész szilveszter este azon rágódj, hogy milyen szar is volt az év, ahhoz kell valami ami elfelejtteti.  Hát, ez lenne a pálinka és a bor. Keverve, hogy jobban üssön. 

Éjfél: Nos, 2015-be Aron Chupa vitt minket, illetve az I'm an albatroaz. 
Jobban el sem tudtam volna képzelni.

2015 első nagyszerű élménye, hogy anyáék kicsuktak minket a házból. Fél 2-re bejutottunk. Taps.