Január 28

Mivel a hétre 'betegszabadságot' vettem ki, van elég időm a blog írásra. Szar, mert éppen javában megy a farsangi próba az iskolában, és félek is, amiért nem fogom tudni begyakorolni majd a többiekkel, de nem érdekel. Szükségem volt pihenésre. 

Nagy buzgósággal számolom visszafelé a napokat a nyári szünetig. És, hogy őszinte legyek nem a nyári szünetet várom. Hanem a tavaszt. Várom, hogy mindent beborítson a nap melengető sugara, várom, hogy mindenhol érezzem a virágok illatát, halljam a madarak énekét. Várom, hogy várakozással töltsön el a tavasz. Hogy várjam a közelgő nyári szünetet, de már ne olyan nyomasztó legyen az egész, mint télen. És őszintén.. Egyáltalán nem tudom mit várok el a nyári szünettől. 

Már nem olyan lesz mint a tavalyi. 

Lezártam magammal az exxel kapcsolatos korszakomat. Köszönöm neki, hogy rájöhettem, valójában milyen is ő, hogy a sok szenvedés véget ért, hogy át adhattam valaki másnak, aki cipeli helyettem. Remélem, lesz egyszer olyan az életében, hogy napokat vár egy üzenetre, és nem kap semmit, csak azt a leszarom érzést fogja érezni, és azt, hogy hülyének nézik. Eljön egyszer ez is. :)