2 hét kihagyás után, újra rászántam magam a blogírásra. Ha nem írnám, akkor mit olvasnék majd vissza 2015 szilveszterekor? A dolgokat könnyen elfelejtem.. Arra sem emlékszem mit ettem tegnap vacsorára. (Ha ettem egyáltalán valamit...)
Őszintén szólva 2 hét alatt nem történt semmi, de mégis sok minden. A semmi jelentette a mindennapi fáradtságot, korán kelést/korán fekvést, olvasást, tanulást. Már a mindennapi részemmé vált, hogy hétfőn is optimizmussal kelek, mondván '5 nap és megint hétvége', és ezt előszeretettel osztom meg reggelente a barátaimmal is. Általában a hét gyorsan eltelik, köszönhető ez az órarendemnek is, hiszen elég jól kivan alakítva. Hétfő könnyű, egy szempillantás alatt eltelik, kedden egy hosszú nap, csak ki kell bírni, szerdán első 2 óra úszás, utána 2 magyar, amit még szeretek is, és még 3 aránylag könnyű óra. Csütörtökön már a tipikus: 'Holnap péntek' érzés, pénteken meg egyenesen mosolyogva kelek.
Tegyük hozzá, hogy a hét kibírásában nagy szerepet játszik új kiszemeltem, egy osztálytársam szerepében. 2 hét alatt teljesen sikerült kivernem az exet a fejemből, és teljesen magamra fókuszálnom. Igyekeztem elfelejteni, amiért órási pacsi nekem, hisz sikerült. Most csak egy tapló parasztnak tartom, de ismerem magam. Elég ha hozzám szól, és a véleményem megváltozik.
Akkor bővebben az Osztálytársról.
Szép kékes szem, szőkés haj, kigyúrt test, tökéletes has. Én csak úgy becézném: 'Az elérhetetlen'. Szeptember óta ismerősöm a közösségi oldalon, nem emlékszem ki jelölt be kit, de szerintem ez teljesen lényegtelen. Azóta rengeteg ilyen oldalon követjük egymást. 1-2 hónapja már lájkolgatjuk egymás képeit. Örülnék is neki, ha nem minden második csajnál csinálná ugyanezt. Így viszont teljesen átlagos dolognak tartom. Szégyen.. 5 hónapja osztálytársam, de pár mondatnál nem jutottunk többre. Az meg ugye teljesen ki van lőve, hogy én kezdeményezzek. Beszari vagyok az ilyenekhez. Ha leül mellém levegőt is elfelejtek venni, nemhogy még beszélgessek vele. Néha még a képeit sem tetszikelem vissza, nehogy mániákusnak higgyen:D
Utálom a romantikát, hányhatnékom van az összes romantikus filmtől, vele mégis lennének elképzeléseim.
Mindjárt 11 óra. Szörnyen nézek ki. Olyan meggyötörten, és magányosan. Ha holnap nézni is akarok ki valahogy, ahhoz föl kell kelnem 6-kor. Azt nem tudom, hogy fogom ezt elérni, mert még se bepakolva, se a ruhám előkészítve, se a körmöm kifestve, és csak a zöld kopott körömlakk van rajta. Hajaj. Mi vár még rám holnap...