Délig punnyadtam a takaró alatt, végül nagy nehezen kivánszorogtam rettentően szeretett és féltett ágyamból. Általában minden hétvégén, a család összegyűlik, és együtt használja ki a hétvégét, ezért nem lepődtem meg Keresztszüleim gúnyos mosolyától, ami tükrözte a fejükben végigsuhanó gondolatot. 'A gyerek átalussza a fél életét..' Ó, hogy mennyit hallom én ezt. Kómás fejjel, karikás szemekkel, pizsamában vánszorogtam végig a folyosón, végül szembekerültem Apával, aki a 'Jó reggelt' helyett, csak ennyit mondott: 'Holnap disznóvágás. Kelsz hajnalban.' Az arcán átfutott egy ördögi mosoly. Az én arcomon egészen más reakció volt észrevehető, ami körülbelül ennyit tükrözött: ' FUCK '
1 órára összeszenvedtem magamra, egy vállalható kinézetet, majd összecuccoltam az uszodába. Ami csak szükségesnek látszott, bekerült a táskámba: bikini, törülköző, tusfürdő, sampon, dezodor, parfüm... etc.
Már ott volt az idő, hogy indulunk, amikor a barátnőm közölte, hogy nem engedik. Átmentem hozzá, majd könyörögtünk még egy sort az apukájának, de feleslegesen. Elindultam hát, hogy akkor 4-en folytassuk az uszoda tervet. Már a menesztő bemondta a személyvonatot, és csak 3-an voltunk. Közös döntés alapján, hagytuk inkább a fenébe az egészet, és hazamentünk. A másik barátnőm hazakísért, és megbeszéltük, hogy elmegyünk és sétálunk egyet a faluba.
Vettünk egy tábla csokit, leültünk egy hóval fedett lépcsőre, és a semmibe meredve beleharaptunk a csokiba.
Jött az ex, és elhívott minket, hogy kísérjük ki az egyik havert a vasútállomásra. Örültem, mert reménykedtem, hogy a tegnapi csókunk után esetleg beszélgethetünk. Amint a srác fölszállt a vonatra, se szó, se beszéd hazament. Ideges voltam, és csalódott, de 1 nappal közelebb voltam a nyári szünethez. A pozitív én, amit újévkor megfogadtam, sehol sem volt. Útközben elhagytam.
Így sírtam 2014 óta először álomba magam.
Egyetlen reményem maradt. Hogy holnap egy sokkal jobb nap várhat rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése